F�ap�ts�gi Gy�jtem�nyek

A rendnek az 1786-os feloszlatás előtt nem volt természettudományi gyűjteménye. A feloszlatáskor felvett leltár nem szól róla. Létrehozása a visszaállításkor vállalt iskolákkal kapcsolatos.

Somogyi Dániel , a feloszlatáskor főapát, nem érte meg a visszaállítást, 1801. október 20-án meghalt. Már előtte meghalt Vajda Sámuel tihanyi (1795. szeptember 29.) és Nemes Gáspár dömölki (1801. március 6.) apát. Az egyetlen élő apátnak Novák Kriszosztom bakonybéli apát, nagyműveltségű ember maradt. 1744. április 5-én született Zalabéren. 1761-ben öltözött be. Bölcseletet a rend Tihanyban levő tanfolyamán tanult. A teológiai tanulmányait Pannonhalmán végezte. 1768. május 22-én szentelték pappá. 1768-70. között Salzburgban tanult teológiát. 1770-től Pannonhalmán, a rendi iskolában tanít bölcseletet. 1772-ben ugyanitt doktori vizsgát tett és a bölcselet és a teológia doktorává avatták^¹. Somogyi Dánielnek mindenben jobb keze volt. 1781-ben ki is nevezi bakonybéli apátnak. Kolostorát 1787. január 7-én éri el II. József feloszlató rendelete. Az apát családjához, Szentgrótra költözött. Itt kapott meghívót az 1790-91-es országgyűlésre. Műveltségét, hozzáértését itt is elismerték. Tagja lett az Ürményi József vezette tanügyi bizottságnak. 1791-ben Somogyi Dániel főapát és a másik három apát felirattal fordult az országgyűléshez a rend visszaállítása érdekében. Ezt az iratot Novák művének tartják. 1792-ben Ürményi Budára hívta Novákot a bizottsági tárgyalásokra. Itt bizalmasan megkérdezték tőle, nem ellenkezik-e a rend szellemével, hogy nyilvános iskolában tanítson. Novák szóban, majd írásban is kifejtette, hogy a rend részéről nincs ebben semmi nehézség. 1793-ban a pécsi tankerület főigazgatójává nevezték ki. Szigorúságával nem kedveltette meg magát Pécsett. 1801. november 19-én Bécsben elhatározták a rend visszaállítását. Novákot, az egyetlen még élő apátot Bécsbe hívták. Tanácsára József nádor 1801. december 15-ére őt és több bencést Budára hívott megbeszélésre. Megtárgyalták a visszaállítás feltételeit, hogy hány iskolát tud a rend vállalni, milyen egyéb anyagi terhei lesznek. A költségek között már ekkor felmerül a szükséges gyűjtemények beszerzése és fejlesztése. Újabb bécsi tárgyalások után 1802. március 12-én II. Ferenc Novákot pannonhalmi főapáttá nevezte ki, és ugyanezen a napon aláírta a rend visszaállításáról kiadott oklevelet. 1802. április 25-én Pannonhalmán megtörtént a rend ünnepélyes bevezetése.

A gondok most kezdődtek. A rendtagok időközben megöregedtek. Szerencsére sok új, fiatal jelentkező akadt. A nagyobb gond volt, hogy 10 iskolát kellett átvenni, tanárokkal ellátni. A rend fokozatosan vette át ezeket. 1802-ben a győrit és a sopronit, 1806-ban a pápait, 1807-ben a nagyszombatit, 1809-ben az esztergomit, 1812-ben a pozsonyit és a komáromit, 1815-ben a kőszegit. A visszaállító oklevélben szereplő székesfehérvárit és pécsit a rend sohasem vette át. Hosszabb viták után ezek fejében vállalta el 1816-ban, hogy a győri és a pozsonyi királyi akadémia bölcseleti karát tanárokkal látja el.^²

Az akkor érvényes Ratio Educationis, az első, a gimnáziumokban előírja a természetrajz és a fizika elemeinek tanítását a mindenki számára nélkülözhetetlen tananyag közt, a kisgimnáziumokra a 117. és 118. paragrafus, a nagygimnáziumokra a 147. paragrafus^³. A II. Ratio Educationis (1806) ezen a téren visszaesést jelent, csökkentette a természettudományok szerepét az oktatásban. Majd csak az Entwurf (1850) bővíti ki és vezeti be egyúttal a szakoktatást az addig divatos osztálytanítói rendszerrel szemben.

A gyűjteményeket a dolog természete szerint két részre kell osztani. Más a „természetiek“ gyűjteménye, ez a szó szoros értelmében gyűjtés eredménye. Megint más a ma fizikai ill. kémiai szertárnak nevezett „gyűjtemény“, amit még 1900. után is „fizikai múzeum“-nak neveztek. A „múzeum“ valójában a helyiséget, előadótermet jelentette. A szerekre csak átvitt értelemben vonatkoztatták.

Természetrajzi gyűjtemények.

Ásványtár

Novák , mint tapasztalt tanügyi szakember^⁴, jól tudta, hogy természeti dolgokat nem lehet tanítani bemutatás nélkül. És bizony, ezen a téren mindenhol baj volt. Még külföldi egyetemeken is panaszkodnak, hogy nincs megfelelő gyűjtemény, hiszen pénz sohasem jutott ilyesmire, a tanár kénytelen a maga gyűjteményét használni. Gondolhatunk a pesti egyetemen Piller halála után kialakult áldatlan helyzetre is^⁵. Novák, mint láttuk, kezdettől fogva gondolt erre. Igyekezett is megfelelő gyűjteményt szerezni. Erre alkalma is volt. Budai utazásai, tárgyalásai alatt ismerkedhetett meg Spaits István exjezsuitával (1743-1804)^⁶, aki akkoriban még a budai egyetemi gimnázium tanára. 1796. június 13-a óta a székesfehérvári gimnázium igazgatója, akkor már beteges ember. Nagy műveltségű, sok mindenhez ért. Hatalmas gyűjteményt szerzett. Õ is jó példa arra, hogy a tanár maga szerzi be a bemutatásra való anyagot. Betegsége, a gyűjtemény fennmaradásának gondolata is vezérelhette, hogy a gyűjteményt eladja. Alighanem maga ajánlotta fel Nováknak gyűjteményeit. Paintner Mihály győri főigazgató (exjezsuita, akkor győri kanonok és rátóti prépost) Novák főapátnak Tóth Farkas exjezsuita mellett Spaits ot is ajánlja a rendi növendékeknek a tanításba való bevezetésére, az ún. repetencia vezetésére.^⁷ Talán éppen Spaits beteges volta miatt hívta meg Novák Tóthot erre a feladatra, aki előbb a rendtől átvett soproni gimnázium igazgatója volt.

Spaits gyűjteményei 1802. október 9-én kerültek Pannonhalmára^⁸. A főapátság két év alatt (1802-03) alatt 3500 fl. -ot fizetett érte. A régi könyvtár termében, a Porta Speciosa ambitusa felett, a Szt. István kápolnához vezető részen helyezték el. Ma ez a rész már nincs meg.

A Conchyliák és az ásványok katalogusát Kőnig Placid novícius 1802-1803-ban leírta. Ezekből az ásványoké ma is a kezünkben van.

A másik nagyobb gyűjteményt Mitterpacher Györgytől veszik. Czinár Mór feljegyzése szerint Mitterpacher Lajos nak^¹⁰, a pesti egyetem híres természetrajz és mezőgazdaságtan tanárának unokaöccse. Huszártiszt volt, csapatával többfelé állomásozott. Egyenlőre csak azt tudom róla, hogy állomásozott Erdélyben és Tirolban is. De könyvtárának tanúsága szerint az Adria partján is kellett „feküdnie“, a jegyzék szerint sok arról szóló könyvet szerzett. Utoljára őrnagyi rangban a komáromi katonai kórház parancsnoka volt. Itt kerülhetett a bencés rendel közelebbi kapcsolatba. Már 1828-ban felajánlja gyűjteményeit megvételre. Ezeket, mint Czinár megjegyzi, jórészt nagybátyjától, Mitterpacher Lajostól kapta örökségként, részben maga vásárolta és gyűjtötte^¹¹. Az akkor kért vételár nem volt magas a gyűjtemény értékét tekintve. De a rend nagy építkezésekben volt, akkor készült a könyvtár és a torony. Így nem tudtak rá áldozni. 1831-ben Mitterpacher György örököse, Kunz Borbála, ismét a rendhez fordult a gyűjtemény ügyében. Hosszú tárgyalások után végül 1833. január 24-én átvették a hagyaték természetrajzi és művészeti gyűjteményeit. Minden darabot külön megbecsültek és ezeket összegezték. Így jött ki 2 338 fl 16 xr becsérték. Az összeget kikerekítve 2 500 konvencionális forintot fizettek érte. Czinár feljegyzésében példát is ad a becslésre, külön feltünteti, milyen típusú pénzt, ásványt mennyire becsültek.

Másoktól is kerültek a gyűjteménybe ásványok, növények, régiségek. A különböző helyeken élő vagy utazgató rendtagok, ha valahol valami érdekeset látnak, megszerezték, és elküldték. Szokás volt a nyári iskolai szünet alatt a növendékeket könyvtári munkákra fogni. A gyűjteményeket a könyvtáros kezelte, így azok rendezésében is segítettek. Látszik, hogy a növendék korukban látottak megfogták őket. Az őrök magyarázata is megtehette a magáét.

Kerültek be így nagyobb gyűjtemények is. Hollósy Jusztinián (1819-1900) Pannonhalma földtani viszonyait bemutató gyűjteményt állított össze itteni tanársága alatt (1862-1873). Neve inkább csillagászati vonatkozásban ismert. „Népszerű csillagászat“ című, az Akadémia 50 magyar hölgy alapítványából jutalmazott könyve hozta meg neki a levelező tagságot. A két tudománynak, a csillagászatnak és a földtannak, mintegy összekapcsolásaként egy cikke alapján a Milankoviç–Bacsák a jégkorszakok keletkezését leíró elmélet egyik előfutárát kell benne látnunk^¹².

Több ásvány küld a gyűjteménynek Takács Bernardin (1812-1859) és Wirth Adorján (1788-1857) is. De az ásványok alatti cédulák tanúsága szerint sokan mások is, külföldi úton, itthon a gazdasági tevékenységek során, kirándulásokon talált szebb dolgokat beküldték a központnak.

Nem rendtagok is megajándékozzák gyűjteményünket. Emlegetik Sauter, Miguel-t, egy gyalogezred orvosát. Tőle ásványok jöttek. Dr. Schrader a Missisippi partján gyűjtött ásványait Rumy Károly (1780-1847) Esztergomban élő író és tanár útján juttatta el Bresztyenszky Béla (1786-1850) tihanyi apáthoz 1845-ben. Tőle kerültek aztán Pannonhalmára. Róluk többet nem tudok.

Vétel útján is gyarapodott az ásványtár. Főleg, amikor kiépült a főiskola és egyetemi szinten kellett tanítani, hiszen a növendékek ott vizsgáztak. Ekkor a hiányzó fajokat nagyobb cégektől (pl. Kranz) szerezték be. Ugyancsak vettek ásványok és kőzetek vizsgálatához szükséges eszközöket is: polarizációs mikroszkópot, achát- és platinaedényeket, keménységi skálát, a kristályformák kisebb, fából való és nagyméretű, papírból készült gyűjteményét stb.

Ásványtárunkat Szakáll Sándor, a miskolci múzeum ásványtárának vezetője értékelte közös cikkünkben. A Spaits gyűjtemény, melynek fele^¹³ (kb. 450 db) azonosíthatóan megvan, a 18. századból való. Magyarországon ilyen jól azonosítható hasonló korú csak a Természettudományi Múzeumban és az Eötvös Egyetemen van. Akkor még a bányák felső részén dolgoztak, az oxidációs zónában. Ezeket rég leművelték, az akkor gyakori ásványok eltűntek. Különös értéke még ennek a résznek, hogy ellentétben a másikakkal, nem főúri gyűjtő gyűjtette, rendeztette, hanem egy tanár, aki maga járt a helyszínen, maga rendezte, csere és talán vétel útján is igyekezett a gyűjteményt a tanítás szempontjait szeme előtt tartva teljesebbé tenni. A Mitterpacher-féle gyűjteményben szintén a történelmi Magyarország ásványai dominálnak, de már több a természetes feltárásból való köztük. Ugyancsak több az Alpokból és az Itáliából való. A főiskola korából kiemeli a tudatos fejlesztést, vásárlást. A kínálatból a legtipikusabb lelőhelyekről származó példányokat veszik meg. Ez „végeredményben az oktatásra pompásan felhasználható kollekció“^¹⁴.

Növénytár

A növények terén is hasonló a helyzet. Növénytárunkban csak az ötvenes évek elején búvárkodtam, amikor még botanikusnak készültem. A rend érdeke azonban a fizika és kémia felé terelt. Most nem volt már alkalmam a növénytárba betekinteni, mert részben helyhiány miatt, részben, mert az értékes gyűjtemény gondozására se anyagiak, se munkaerő nem volt, a rend a növényeket a Pécsi Pedagógiai Főiskolának^¹⁵ ajánlotta fel. 1969. 1972. és 1977. folyamán azok oda is kerültek. Az ottani botanika-professzor, Vörös László Zsigmond, szépen rendezte és több cikkben feldolgozta növénytárunkat. Mayer Szixtusz , a rendi főiskola utolsó botanikus tanára, az egész ajándékozás elindítója és lebonyolítója, levéltári adatokkal segítette munkáját. Így könnyű dolgom van, Vörös professzor cikkeiből írom ki a lényegesebb adatokat.

A növénytár legrégibb ismert lapja 1818-ból származik, az Ervum lens = Lens culinaris növényt tartalmazza. Már a Spaits gyűjteménnyel kerültek be fák, a Mitterpacher-félével egyéb növények is, de nagyobb arányú fejlesztés 1843-ban kezdődik.

Ballay Valér (1802-1885) kezdi meg a gyűjtést. Elsősorban Sopron, ahol 1836-1845 közt tanár, Kajár, ahol 1845-1847-ben plébános és, természetesen, Pannonhalma környékét kutatja. (Főiskolánkon különböző teológiai tárgyakat adott elő 1847-1858. és 1866-1885.) Rómer Flóristól gyűjtött növények is vannak a tárban, bár ő később, mint győri tanár, elsősorban Győr gyűjteményét növeli. Különös értékei Rómer pannonhalmi gyűjteményének az 1844-1845-ben az Esterházyak kismartoni üvegházából származó növények. Korábbi korokból példányok nem, csak katalógusok maradtak fenn az üvegházakban termesztett növényekről..

Noë, F. W. 1844-ben Konstantinápolyból és a Közel-Keletről küld növényeket.

Titius Pius (1801-1884) minorita^¹⁶, akit az első magyar algológusnak is neveznek, sok szépen konzervált algát, de conchyliákat is küldött.

Ebenhöch Ferenc (1821-1889), akkori koroncói plébános, a rend és Rómer nagy barátja, sok egyéb mellett 1863-ban növényekkel is szaporítja gyűjteményünket.

1872-ből egy idősebb Bakonybélben élő bencésnek vannak növényei. Nevét Vörösnek nem sikerült azonosítani, látatlanban én sem merek rá vállalkozni, csak gyanúm Sárkány Miklós apát (1802-1891, bakonybéli apát 1845-1891), aki pl. kövületeket is küld abban az időben.

Gallik Oszvald (1856-1937) a kovamoszatokkal foglalkozott sokat, publikált is ebből a témából. 1902-1903-ból Sopron, Keszthely, Hévíz környékéről van 350 fajt tartalmazó gyűjteménye. 1887-1889-ben Pesten volt egyetemi hallgató, 1888-95. és 1911-14. közt a pannonhalmi főiskola tanára.

Kálovics Rezső (1890-1942; 1931-ben kármelita lett) 1915-1916-ban a pesti egyetem hallgatója, 1916-1931. a rendi főiskola tanára. Az 1923-as év fordulatot jelent a növénygyűjteményben. Kálovics kiterjeszti a gyűjtést, elsősorban az Alföldre, de külföldön is gyűjt. Alapos botanikai ismeretei vannak. Elárulják ezt gyűjtései. A helyszínen felismeri az érdekesebb, újabb taxonokat. Ezekből aztán a jobb vizsgálat kedvéért, az esetleges cserére is gondolva, több példányt gyűjt. Rendezi a növénytárat, akkor modern rendszerbe egyesíti a különböző gyűjtők anyagát. A szemléltetés céljára kisebb csoportot állít össze.

Mayer Szixtusz (1899-1985) 1927-től vesz részt Kálovics munkájában. Õ a rendi főiskola utolsó botanika tanára 1934-1950. Neki is alapos florisztikai ismeretei voltak. Sokat mikroszkopizált is. Szakkörökben ismerték működését. Főiskolai tanár korában sokat foglalkozott a gyűjteménnyel. A főiskola 1950-es megszűnte után, mint győri tanár is sokszor kijárt kedvenc „műhelyébe“. De végül is két helyen nem lehet dolgozni. Pannonhalmán meg a hely hiánya miatt máshová, nehezen hozzáférhető helyre kellett vinni a növénytárat. Ezért merült fel benne a gondolat, hogy jobb őrzési hely kellene az értékes gyűjteménynek.

Gál Geláz (1899-1883) 1922-1950. közt a főiskola zoológia tanára volt. A főiskola megszűnte után 1960-ig a pannonhalmi gimnáziumban tanított. Ha tehette, már ekkor is sokat kirándult. Nyugdíjas korában méginkább. Társa sokszor volt Esztergálos Tibor (1902-1977), a főiskola utolsó ásványtan tanára (1934-1950), kitűnő botanikus is. Nyugdíjas korában az arborétumot gondozta, fizikai munkát is végezve benne. Az arborétum növényeinek fajszámát, jóllehet Szeleste mellett csak még ebben a magyar arborétumban nincs vízfolyás, alaposan megnövelte. Ezeken a közös kirándulásokon szedték az új, meghonosítandó növények magjait, vagy, ha lehetett, töves példányokat. Nyílván növényeket is gyűjtöttek. Bár Gál Geláz csepregi gyűjtése nem tartozik a közös munkába. Az volt a szülőfaluja, ott élő húgát sokszor látogatta. Az ezzel függ össze. Tőle származik a gyűjteménybe bekerült utolsó lap is: Lonicera caprifolium L. Gál G. 1958. Bakony.

1920-ban vette meg a rend Piers Vilmos (1838-1920) katonatiszt, volt kőszegi katonai nevelőintézeti tanár gyűjteményét. Vörös szerint Kőszeg és környéke szinte teljes flóráját megtaláljuk benne. Sok olyan példánya is van, amiről a faj leírása készült (Borbás Vince). Jelenleg a szombathelyi múzeum őrzi.

Jemelka József (1801-1855) gyűjteménye főleg soproni, budai, pesti és mecseki anyagot tartalmaz. A gyűjtés fő ideje 1843-1847.

Megszerezték a fontosabb exsiccata kiadványokat is. Így a Degen Árpád szerkesztette magyar sásokat és szittyóféléket, a másik ugyancsak tőle szerkesztett magyar füveket, és a Tuzson János szerkesztette az Alföld növényeit tartalmazót. Duplumokat kaptak az Országos Növénytárból.

Cseréltek sok mindenkivel, hiszen ez a gyűjtőknél természetes, nem is lehetne másként egy gyűjteményt valamennyire is teljessé tenni, távolabbi vidékeknek a bemutatáshoz szükséges növényeit megszerezni. Osztrák, cseh gyűjtők mellett neves magyar botanikusoktól ( Boros Ádám, Pénzes Antal, stb.) is vannak a gyűjteményben példányok.

Különálló rész a maggyűjtemény, 324 üvegben. Többségében magvak, termések, tobozok vannak, 23-ban meg gubacsok. Vörösnek sikerült az üvegek formája és a feliratok alapján három gyűjteményt azonosítani. A 49 üvegből álló legrégebbi rész a Mitterpacher től származó, 228 üveg Rómer gyűjteményéből, a harmadik Ballayéból került. Értékelése szerint a pannonhalmi maggyűjtemény a legrégebbi fennmaradt ilyen magyar gyűjtemény. A következők csak 1870-1880-as években keletkeztek, míg a pannonhalmiban szereplő 127 feltüntetett gyűjtési idő 1829-1839 közé esik.

Bielochradszky Gothárd (1798-1862) a pannonhalma környéki erdőknek volt 1852-1854-ben felügyelője. Ekkor állíttat össze 100 fajból álló fagyűjteményt. Az egyes fákból „könyveket“, dobozokat készíttet. A könyv alakún doboz gerincén a fa kérge van, egyes oldalai a fa különböző metszeteit mutatják. A dobozban a rügy, levél, virág, termés van szépen szárítva elhelyezve. A dobozok lehúzható tetejének belső oldala a felhasználást, a politúrozott fát mutatja. Nemcsak Pannonhalmának, de más gimnáziumainknak is készíttetett ilyeneket. Ez a gyűjtemény ma is Pannonhalmán van.

Vörös összesítése szerint a pécsi főiskolának átadott növénytani gyűjtemény 36 337 lapot és kapszulát tartalmaz, a törzsgyűjtemény 14 700-at, a különálló kisebbek 5 364-et, a Piers -féle pedig 16 273-at.

Állattár

Az állattani gyűjteményekről már részben megemlékeztem. Ide tartoznak a Spaits és Mitterpacher gyűjteményekkel megszerzett és Titius Pius tól az algák mellett kapott conchyliák.

Pösch^¹⁷, a Lesina (Hvar) dalmáciai sziget azonos nevű városában élő császári kapitány, a várnak (fontos arzenál is volt itt) korábban több éven át parancsnoka, a tenger partján gyűjtött 160 faj conchyliát küldött ajándékba 1847. szeptemberében. A héjak az akkor újabb nómenklatúra szerinti felírással voltak ellátva. Czinár a gyűjteményt három részre osztotta. A szebb és érdekesebb példányokat úgy állította ki, hogy bennük a látogatók gyönyörködhessenek, a duplomokat esetleges csere számára különválogatta, a többit is úgy helyezte el, hogy tanulmányozásra hozzáférhető legyen^¹⁸.

Az 1920-as években keletkezett egy kisebb madárgyűjtemény, kitömött madarakkal, de néhány kisemlős is van mellettük. Ezeket elsősorban a rend kismegyeri gazdaságának területén (ma Győrhöz tartozik), a Szigetközben és Pannonhalma környékén gyűjtették. A kitömést Hegymegi Dezső, országos hírű preparátor végezte.

Gál Geláz doktori értekezését a madarak pajzsmirigyének ciklikus változásáról írta. Ezen tanulmányokat folytatva madárfiókák pajzsmirigyének változásairól is értekezett a főiskola évkönyvében^¹⁹. Több száz metszete ma is megvan. A Madártani Intézetben annyira megtetszett a disszertáció, hogy Keve-Kleiner András, az intézet neves kutatója, német folyóiratban ismertette, egyben több magyar és külföldi kutató címét közli Gállal. Kéri, hogy különlenyomatokat küldjön nekik. Hagyatékában egy köszönő levél is megmaradt Toschi bolognai egyetemi tanártól.^²⁰

Már ebből is látjuk, hogy a természetrajzi gyűjteményekhez is szereztek be mikroszkópokat, mikrotomot és egyéb segédeszközöket. Azokat, főleg a főiskola korában, használták is, nemcsak bemutatásra, a növendékek tanítására, de tudományos kutatásra is.

A gyűjtemények helye

A gyűjteményeket kezdetben a könyvtárban helyezték el. Mint már említettem, első helyük a kvadratúra feletti, azóta lebontott emeletrészen volt. Amíg kevés könyv és tárgy volt, el is fértek ott. Ahogy a könyvállomány és a gyűjtemény növekedett, a hely már nem volt elég számukra. Kezdetben egy-egy üres szobába kerültek. A könyvtár építésénél külön is gondoltak elhelyezésükre. A „hosszhajó“ oldalhelységeit szánták a gyűjteményeknek. Az ásványok leltárkönyveiből látszik is ez. Számozásuk hasonló a ma is használt könyvtári jelzethez. A könyvek gyors szaporodásával ez a hely azoknak kellett. A főiskola kiépülése is megkövetelte önálló laboratóriumként is használható szertárak berendezését. Így az 1910-es építkezéseknél az ebédlő fölötti részre került az egy nagyobb és egy kisebb előszobaszerű helységből álló növénytani és ugyanilyenbe, az előbbi mellé, az állattani laboratórium. A kisebb szoba ablak nélküli, inkább olyan előtér-szerű volt. Nem is volt a két helyiség közt ajtó. Külön, ugyancsak két, egy nagyobb és egy kisebb szobából álló egységbe, a III. emeleten, az oda vezető lépcső mellé került az ásványtani, kémiai szertár^²¹. Ennek kisebbik helyisége ajtóval közlekedett a nagyobb teremmel, és a kémiai kísérletekre szolgált, vegytani fülkével felszerelve. A vegyszereket is itt tárolták. A nagyobb helyiségben volt két szekrény a bemutatásokhoz kiválasztott ásványoknak. Míg a többi egy darabig továbbra is a könyvtárban volt a Kuncze Leótól 1871-ben tervezett szekrényekben. Ezeket az 1950-es években vitték fel az épület egyik folyosójára. Ma külön helyiségben vannak a tetőtérben.

Külön előadótermek nem voltak,hiszen egy-egy szakon nem sok hallgató volt, azok elfértek az eszközök mellett is. Ez a helyzet maradt meg a főiskola 1950-es megszűntéig. A gyűjtemények ez után is részben a helyükön maradtak, részben a gimnáziumba kerültek át.

A gyűjtemények őrei

A gyűjtemény őrei eleinte a könyvtárosok voltak. Czinár ugyan azt írja, hogy 1818-ig nem volt őre az ásványoknak. Ez annyiban igaz, hogy könyvtáros sem volt. Novák Kriszosztom a könyvtárat részben a győri Apátúrházban, részben a maga lakosztályában helyezte el^²². A Spaits gyűjtemény helye azonban a növendékeknek tartott előadások termében volt. Valószínűtlen, hogy a repetensek tanítója, aki használta, ne törődött volna vele. Ezután, kb. 1910-ig a könyvtárosokra volt bízva. Közülük három emelkedik ki: Szeder Fábián, Czinár Mór és Kuncze Leó. Nem a gyűjtemények kezelése volt ugyan a fő foglalkozásuk, de mégis, sok egyéb dolguk mellett sokat tettek értük. Könyveket szereztek be, azokat tanulmányozták, a tárat rendezték, katalogizálták, bővítették. Illő, hogy kissé részletesebben foglalkozzunk velük.

Sokszor megdöbbenünk ezeknek és sok más kortársuknak tudását, munkakészségét látva. Ne felejtsük, akkor a tanítás is más volt, talán alaposabb is, mint ma. A tudomány nem aprózódott el annyira. Kevesebb is volt. Akinek jó memóriája volt és égett benne a tudás- meg tettvágy, az sokkal könnyebben boldogult, mint ma. A bencéseket más is motiválta. A francia szótárakban ma is ismert a „travail de bénédictin“, a bencés munka. Magyarázatként ezt írják: „travail long et pénible, qui exige de la patience“, hosszantartó, fáradságos munka, amihez türelem kell^²³. A franciában ez a szólás a Maurinus bencés kongregáció tevékenysége alapján alakult ki. Az ő áldozatos munkájuk hozta létre régi kéziratok, történelmi források összegyűjtését és kiadását, ezekkel kapcsolatban új történelmi diszciplínák megalapítását (diplomatika)^²⁴. Hogy könyvtárosaink ezekre is gondoltak munkájuknál, mutatja, hogy éppen Czinár Mór kezdeményezésére veszi át a rend 1843 karácsony első vesperásától az ő breviáriumukat^²⁵.

Szeder Fábián (1784-1859). A gyűjtemények őre 1830-tól 1841-ig volt. Elsősorban nyelvészettel, a magyar nyelv szótárának készítésével foglalkozott. Ez hozta meg neki az Akadémia levelező tagságát. De a természetrajzot is alaposan ismerte. Nyelvészeti érdeklődése itt is megmutatkozott. Kéziratban maradt egy német-latin ásványtani szószedete, sajnos, csak a K betűig jutott el, a többinek csak helyet hagyott füzetében. Az ásványok külső tulajdonságait leíró szavakat gyűjtötte, főleg a színeket és árnyalataikat, a különféle rajzolatokat, a külső formákat (rostos, szálas, ...), a kristályalakokat. Láthatóan egyvégtében készítette, végiglapozta a könyveket, és ha egy-egy szót talál az éppen keresett betűvel, azt kiírta. Uránia néven szépirodalmi folyóiratot adott ki. Vezette a kert fásítását, angolkertté alakítását. Amikor Guzmics Izidor bakonybéli apát lett, az apátság kertjét is Szederrel vizsgáltatta meg. Az ottani park is részben az ő elgondolása alapján készült^²⁶. Elkészítette a pannonhalmi könyvtár és valamennyi gyűjtemény leltárát. Intézte a vízvezeték beszerelését.

Czinár Mór (1787-1875). Bölcsészdoktor. A könyvtár és a gyűjtemények vezetését 1842-ben vette át, és végzte 1870-ig. Félig ismert ember. A rendben csak történészi, jogi ténykedését ismerik. Õ vállalta el az apátság jogi helyzetének tisztázását és történetének megírását. Pedig kitűnő fizikus és kémikus is volt. Feljegyezték, hogy növendék korában a matematika érdekelte. 1815 és 1824 között mint a rendi növendékek tanára a győri házi líceumban (vagyis a rend két éves házi bölcseleti tanfolyamán), természetrajzot, mezőgazdaságtant és fizikát tanított. Ezalatt rendszeresen olvasta és bőven jegyzetelte Gilbert Annalen der Physik-jét és Schweiger Journal fűr Chemie und Physik-jét. Nem mechanikus kiírás ez. Több helyen saját véleményét, a környékre vonatkozó adatokat is találtam benne. 1824-1826. a győri gimnázium igazgatója volt. A tanítást így is egy évig tovább folytatta. Akkor, 1825-ben, kérte segítségül az akkor végző kiváló tanítványát, Jedlik Ányost (1800-1895). Miatta várhatta ki az egy évet. Úgy látom, Czinár ajánlotta Jedliket fizikusnak, azért nem került ő a líceum elvégzése után (1820) társaival Bakonybélbe, a repetenciára (tanárképző, mondták a bölcselet harmadik évének is), hanem Pannonhalmára, a teológia hallgatására és doktori szigorlatra való készülésre. Hogy Jedlik becsülte Czinárt, több minden is mutatja. Amikor 1831-ben elkészítette a győri líceum leltárát, két példányban írta meg. Az egyiket Czinárnak adta. Ezt, mint Czinár hagyatékából bekerültet, az ő nevére is katalogizálták. De ez Jedlik é! A másik példány Győrben maradt, ott még 1851-ben is írtak bele. Ma Jedlik nevére katalogizálva van könyvtárunkban. Az újabb írások kivételével a többi teljesen azonos írás, azonos felépítés. Ez első pillanatra látszik, még a nem hozzáértőnek is evidens. A leltárban Jedlik beírta a szerek mellé a beszerzés évét is. A statisztika megcáfolja Ferenczy Jedlik-életrajzát, amiben azt írta, hogy a győri szertárat Jedlik kezdte fejleszteni. Kiderül, százalékosan Czinár szerzett több eszközt a szertárnak. Sőt, a tudatos fejlesztés nyomait is ott látjuk: a fizika „elejéről“ származnak Czinár beszerzései, Jedlik ezt csak kissé bővítette, és a további részeket fejlesztette. Czinár 1848-ban, amikor már régen mással foglalkozott, lefordítja Baumgartner német fizikáját latinra, mert a doktorátusra készülők németül alig, de latinul jól tudnak. Amikor Jedlik 1850-ben saját költségén kiadta a „Sulyos testek’ természettana“ című könyvét, az elszámolást tartalmazó füzetének egyik lapjára felírta, kinek kell tiszteletpéldányt küldeni. A főapát után az első helyen Czinár Maurus (Mór) neve áll!

A kémiát is jól ismerte Czinár. 1850-ben az Entwurf bevezetésével a természetrajz és a fizika rendes tárgy lett. Gyűjtemények kellettek. Bár gyanították, hogy egyik-másik iskolában vannak ásványok, mégis, Czinár a komáromi, a kőszegi, a pápai iskola részére kis, a gimnázium szintjén az egész ásványrendszert felölelő gyűjteményt állított össze. Esztergom az akkor a rendtől elhagyott^²⁷ pozsonyi gimnázium gyűjteményét kapta meg. Győrben és Nagyszombatban voltak ásványok. Sopronba csak kiegészítést kellett küldeni. A leltárak végéhez írást is csatolt. Felhívta az illető tanárt, hogy saját szertárába betéve másféle, pl. piros számmal jelölje az ásványokat (ez a visszaszerzés reményét mutatja), a leltárt másolja le, aláírva küldje vissza. Az egyik ilyen írásban megjegyzi: a meghatározások a gyűjtőké: Spaits é és Mitterpacheré. Mindegyik kiválóan jártas volt a mineralógiában, de tévedhettek. Õ két évvel ezelőtt nyarát arra akarta áldozni, hogy az ásványokat meghatározza , de Isten másként határozott. Akkor volt a szabadságharc, és Czinár elmenekült Pannonhalmáról. Azt mindenesetre látjuk, hogy képes volt még akkor is kémiai vizsgálatokat is végezni. Valóban, a kőszegi gimnáziumból megvan a visszaküldött, az igazgatótól aláírt Czinár féle leltár. De az is, amit a tanár másolt le. Ez akkor került Pannonhalmára, amikor Kuncze Leó visszaszerezte az ásványokat.

De térjünk vissza Czinár tevékenységéhez. Neki sem a gyűjtemények kezelése a fő munkaterülete. Építkezést vezetett, rendezte a levéltárat és a könyvtárat, De valamennyi gyűjteményt, műtárgyat rendezett és katalogizálást.

Kuncze Leó (1840-1886). Tanári vizsgát természetrajzból, magyar és német nyelvből tett. A könyvtárnak 1870-től 1878-ig volt őre, 1883-1886-ban a természetrajzi gyűjtemények őre és főiskolai tanára. Neki is a könyvtár rendezése volt a fő gondja. Alatta tértek át az ún. müncheni rendszerre. De a gyűjteményekre is sok energiát fordított. Betegen is sokat tett: visszaszerezte az iskoláktól a Pannonhalmáról származó példányokat, utazása során könyvtárak mellett ásványtárakat is látogatott. A látottak alapján szekrényeket csináltatott nekik, modern rendszerbe szedte őket. Amikor átvette a gyűjtemények kezelését, a több kisebb részre bontott ásványgyűjteményt egyesítette. De mégis, „fölös példányokból“ berendezett egy „kis múzeumot“, valószínű a növendékek szeme elé. 1870-ben és 1871-ben hosszabb külföldi utakat tett. Ezen, könyvtárosi ismereteinek bővítése mellett, több ásványgyűjteményt is meglátogatott, hogy a kiállítási szekrényeket tanulmányozza. Hazatérte után négyfélét tervezett. Ebből választotta ki a főapát a IV-et. A házi asztalosok készítettek ebből 12 darabot. Kuncze ezekbe rendezte el az ásványokat, külön a kőzeteket és ismét külön az őslényeket. Sőt, a látogatók szeme elé kívánkozó conchyliák, algák is ezekbe kerültek. A szekrényeket a könyvtárban helyezték el, az oszlopokhoz állítva őket. A mai napig is ebben vannak az ásványok, bár valamikor 1950-es években felkerültek a rendház folyosójára.

Amikor a főiskola felfejlődik, akkor kezdődött meg a tárak önálló élete. Már Kunczénél is látjuk, hogy betegsége alatt csak a tárak őre lett. Igaz, a főiskolán éppen a természetrajzi tárgyak tanítása egy darabig szünetelt (1900-1910). Azokat, akik ebben az időben e tárgyakból tanárnak készültek, a budapesti egyetemre küldték. Ekkoriban több vita is volt a renden belül a főiskola létjogosultságáról. Főleg a természettudományos tárgyak tanítása sok felszerelést, költséget igényelt. Ez sosem volt elég. Talán erre gondolhatott Fehér Ipoly főapát is, amikor az ásványtárat felosztotta a gimnáziumok közt. De azért 1910 után, gyanúm szerint, ezek jórészt visszakerültek. Gyanúmat erősíti, hogy a két alapvető gyűjteménynek, a Spaits - és a Mitterpacher-félének jó fele megvan, a céduláiktól elkeveredettek közt is sok lehet a már azonosíthatatlan ide tartozó.

Ettől kezdve a táraink története a főiskola egyes tanszékeinek történetével egyezik. A jelentősebb tanárokat, a gyűjtemények fejlesztőit már meg is említettem.

Források (kéziratok az apátság könyvtárában.)

A katalógusokkal kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy nem mindig az író nevén vannak bejegyezve. Ez érthető is. Ugyanazt a katalóguskönyvet többen is írták, nevet sokszor, a dolog természete szerint is, nem írtak bele. Állandó használata miatt sem a könyvtárban őrizték, hanem vagy a könyvtárirodában, vagy a gyűjtemény mellett. Amikor a kézirattár katalógusába foglalták, már nem tudták eldönteni, hogy a több kéz miatt kit tekintsenek szerzőnek. De az írások, dátumok, a névvel is jelzett feljegyzésekből azért eldönthető.

Catalogus Collectionis Mineralogicae condam Spaitsianae, nunc ab Anno 1803 ad Archi-Abbatiam S. Martini S. Montis Pannoniae pertinentis.

Catalogus Collectionis Naturalium et Artefactarum in Archi-Coenobio S. Martini de Monte Pannoniae existentis.

Catalogus et Repertorium Collectionum Mineralium Archicoenobii S. Martini de Monte Pannoniae existentis. 1849.

Irodalom

[Agrt. életr. 1985] Agrártörténeti életrajzok. Sz. Für Lajos és Pintér János. Budapest, Magyar Mezőgazdasági Múzeum, 1985. 389-396.

[Csóka] Csóka J. Lajos: Szent Benedek fiainak világtörténete. I. II. Ecclesia, Budapest, én. (1970?)

[Ferenczy1936] Ferenczy Viktor: Jedlik Ányos élete és alkotásai. I. rész. Győr, 1936. Különlenyomat a győri Czuczor Gergely gimnázium 1935/1936-os évkönyvéből.

[Gál 1939] Gál Geláz: A madarak pajzsmirigyszerkezetének ciklikus változásai. Pannonhalma, 1939. Kivonatosan is megjelent in A Magyar Tudományos Akadémia Matematikai és Természettudományi Értesítője, LIX. (1940) 360-378.

[Gál 1941] Gál Geláz: A madárfiókák pajzsmirigyszerkezetének változásai. In A pannonhalmi főapátsági szent Gellért főiskola évkönyve az 1940-1941-iki tanévre. Közzéteszi Dr. Kocsis Lénárd főiskolai igazgató. Pannonhalma, 1941. 241-262.

[Hollóssy 1864] Hollóssy Jusztinián: Népszerű csillagászat. A mívelt rendek szükségeihez alkalmazva. Pest, Emich Gusztáv tulajdona, 1864.

[Hollóssy 1873] Hollóssy Jusztinián: A földfejlődés jégkorszakának főokáról. In Értesítvény a pannonhegyi sz. Benedek-rend esztergomi főgymnasiumáról az 1872-3. tanév végén. Esztergom, 1873. 3-12.

[Kuncze 1874] Kuncze Leó: A pannonhalmi könyvtár. In Győr megye és város egyetemes leírása. Sz. Fehér Ipoly, Budapest, Franklin, 1874. 239.

[Magyarok 1992] Magyarok a természettudomány és technika történetében. Életrajzi lexikon A-tól Z-ig. Fősz. Nagy Ferenc. Budapest, BME, MMÉV, MTA, MTESZ, MVSZ, Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, 1992. 359-360.

[Mayer - Szakáll 1994] Mayer Farkas - Szakáll Sándor: A pannonhalmi bencés főapátság ásványtára. In Tanulmányok a magyar földtudományi gyűjtemények történetéről. Studia naturalia 4. Budapest, Magyar Természettudományi Múzeum, 1994. 263-278.

[Mészáros 1981] Ratio Educationis. Az 1777-i és az 1806-i kiadás magyar nyelvű fordítása. Fordította, jegyzetekkel és mutatókkal ellátta Mészáros István. Budapest, Akadémiai, 1981.

[Mészáros 1988] Mészáros István: Középszintű iskoláink kronológiája és topográfiája 996-1948. (Általánosan képző középiskolák). Budapest, Akadémiai, 1988. 237.

[Récsey 1898] Récsey Viktor: Révai Miklós levelei Paintner Mihályhoz. Athenaeum, Bp. 1898. 96.

[Rékási 1983] Rékási József: Dr. Gál Geláz bencés főiskolai tanár. In Főiskolai évkönyv 1982/1983.. Pannonhalma, 1983. Kézirat gyanánt. IX. 1-6.

[Richnovszky-Rékási 1994] Richnovszky Andor - Rékási József: A pannonhlami bencés gimnázium mollusca gyűjteménye I. In Soosiana, 21/22, 1994. 50-57.

[Sörös 1903] Sörös Pongrác: Guzmics Izidor apáti naplója. különlenyomat az Irodalomtörténeti Közlemények 1903. évfolyamából.

[Sörös 1904] A pannonhalmi Szent-Benedek-Rend története. Sz. Erdélyi László. A bakonybéli apátság története II. kötet. A pannonhalmától való függés kora 1548-tól napjainkig. Írta Sörös Pongrác. Budapest, 1904.

[Sörös 1911] Sörös Pongrác: A pannonhalmi főapátsági főiskola története. In A pannonhalmi főapátsági főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre. Közzéteszi Dr. Zoltványi Irén főiskolai igazgató. Pannonhalma, 1911. 41-160.

[Sörös 1916] A pannonhalmi Szent-Benedek-Rend története. Sz. Sörös Pongrác. VI. kötet A. A pannonhalmi főapátság története. Hatodik korszak. A rend új kora, új munkaköre. 1802-től napjainkig. Írta Sörös Pongrác. Budapest, 1916. [A rend visszaállítására l. 8-28. Oklevéltár 455-467.]

[Szabó 1888] Szabó József: A budapesti ásványtani intézet százados története és jelen állapota. In Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz. XX. k. (1888). 1. pótfüzet 1-13. 2. pótfüzet 49-62.

[Szentpétery 1935] Szentpétery Imre: A bölcsészettudományi kar története. 1635-1935. Budapest, A Pázmány Péter-Tudományegyetem kiadása, 1935. 152.

[Vörös 1971] Vörös László Zsigmond: Pannonhalmi maggyűjtemény az 1830-as évekből. In Botanikai Közlemények, 58. kötet (1971.) 3. füzet, 179-180.

[Vörös 1972] Vörös László Zsigmond: Titius Pius Vendel (1801-1884) élete és munkássága. In Botanikai Közlemények, 59. kötet (1972. szeptember) 3. füzet, 141-1143.

[Vörös 1975] Vörös László Zsigmond: A pannonhalmi herbárium törzsgyűjteménye 1. In A Pécsi Tanárképző Főiskola Közleményei 1975. Tom. 19. 31-40.

[Vörös 1979] Vörös László Zsigmond: A pannonhalmi herbárium törzsgyűjteménye 1. In A Pécsi Tanárképző Főiskola Közleményei 1979. Tom. 22. 273-280.

[Vörös 1983] Vörös László Zsigmond: A Pécsi Tanárképző Főiskola herbáriuma 1979-ben. In Botanikai Közlemények, 70. kötet (1983.) 1-2. füzet, 105-112. (Benne a pannonhalmi herbáriumról: 108-111.)

[Vörös 1992] Vörös László Zsigmond: Piers Vilmos és herbáriuma. 150 éve született Piers Vilmos. In Savaria. A Vas megyei múzeumok értesítője. 20/2 1992. 309-316.

Lábjegyzetek

1 XIV. Kelemen pápa 1769-ben adja meg a doktorráavatás jogát a pannonhalmi iskolának. csak egyszer éltek vele, 1772. július 5-én, amikor az avatott három doktor közt volt Novák is. [Sörös 1911] 154-455.

2 Novákra nézve l. [Sörös 1904] 83-109. et passim és [Sörös 1916] A. 29-57. et A. és B. passim. A visszaállításról [Sörös 1916] A. 8-28. Oklevéltár 455-467. - Mészáros István neves iskolatörténészünk sok helyen is tévesen mondja, hogy a rend Pécsett is tanított volna. L. pl. [Mészáros 1988] 237. Õ utána mások is átveszik ezt.

9 Így találtam, így hagytam, mert a mulluscák (fejlábúak, csigák, kagylók) héjait jelenti vegyesen.

11 Ennek alapján, a mondat második felére nem gondolva, írta Kuncze Leo [Kuncze 1874] a sokat idézett műben 239. l., hogy Mitterpacher Lajos egyetemi tanártól (1734-1814.) veszik meg a gyűjteményt 1833-ban! Ezt veszi át kritikátlanul a nagy rendtörténet, és innen újabb kiadványokba is bekerült. Pedig Czinár ezt elsősorban a növényekkel kapcsolatban írta. Mitterpacher György maga is kedvelte pl. az ásványokat, több, tőle vásárolt ásványtani könyv is van könyvtárunkban. Így valószínű, hogy nagybátyja gyűjteményeinek öröklése előtt is gyűjtött, legalább ásványokat, de alighanem mást, pl. chonchyliákat is.

13 Szakáll még csak 1/3-ot mond. A rendezés közben derült ki, hogy több maradt együtt céduláival, mint az első revideáláskor gondoltuk. [Mayer - Szakáll 1994] 274.

15 Ma, a főiskola átnevezése miatt a Janus Pannonius Tudományegyetem Természettudományi Kar növénytani tanszékén vannak.

21 A természetrajz szakosok ásványtant tanultak, annak keretében a kémiát is. Így volt ez akkoriban a gimnáziumban is.

27 A pozsonyi polgárok erős magyar érzelmekkel vádolták a bencéseket, ezért „űzték el“ őket. 1850. szeptember 25. Thun oktatási miniszter rendeletének kelte. [Sörös 1916] 101-102.

A pannonhalmi természettudományi „terménytárak“ története.

Bevezetés