| Mester: | Németalföldi (antwerpeni?) festő | | Készült: | 16. század második fele | | Anyag, technika: | tölgyfa | | Méret: | 108 x 78 cm | | Leírás: | A festmény elsősorban ikonográfiai programjának gazdagsága miatt érdemel figyelmet. A kereszt alatt baloldalt, az Istenanya ül a földön, a kereszt másik oldalán Szent János evangélista monumentális alakja áll. Szembetűnő ikonográfiai elem a keresztfára tekeredő vörös kígyó és az előrebukó csontváz, kezében összetört nyíllal, amelyek a középkori művészetből eredő, a reformációban új értelmezést nyert formák. Krisztus jobbján a felhőkben a kegyelmet megszemélyesítő nőalakot látunk báránnyal és gyermekkel; a másik oldalon talán Iustitia, az Igazság allegóriája lehet. A kereszt szárán három, szimbolikus madárcsoport fészkel: középen a gyermekeit saját vérével tápláló, az isteni szeretetet szimbolizáló pelikán; Krisztus jobbjánál tűzben fészkelő, fehér madár, a főnix, amelyről a Physiologus úgy tudja, hogy magát elégette, de harmadnapon új életre támadt; jobbra töredékesen maradt meg a nap felé szárnyaló sas motívuma, amely ugyancsak Krisztusszimbólum. |
|  |
